8-kor ébredtünk, és mivel a kenyerünk elfogyott ki kellett menni a városba feltölteni a készleteket. Mivel már pár éve voltunk Crotoneban, volt egy kevés helyismeretünk, és tudtuk hol kell vásárolni. Át kellett vágnia a halpiacon, ahová éppen akkor hozták be a friss tengeri finomságokat. A halászok jégre pakolva vitték ki a helyi standokra az árut, míg mások épp a hálót rakták rendbe. Tovább haladva beértünk a tengerparti sétányra, ahol szép kilátás nyílt az öbölre. Hosszú sétát kellett megtenni a pálmafákkal szegélyezett, macskaköves úton, mert a parti boltok közül szinte nem volt nyitva egy sem, mivel a szezonnak már vége van. Útba igazítást kellett kérnünk két helybeli öregtől a szupermarket irányába, és adtak is egy jó tippet, ami közel volt, csak két utcányira. Nagyon jó árban tudtuk megvenni a friss húst és zöldséget is.

Visszaérve gyorsan mostunk egyet, de még ki se teregettünk és a kapitány azonnal indulást parancsolt és mentünk üzemanyagot venni, és rá fél órára már indultunk is tovább. A szárítást a hajóban kifeszített zsinóron oldottuk meg , mert erős szél kezdett fújni. Hátszeleztünk, kisütött a nap és még főzni is tudtunk. A part mellett haladva volt időnk fényképezni. Láttunk dupla szivárványt, delfint is. Délután öt felé hirtelen ránk tört a szél, és be kellett reffelni a fokot is. Útközben harcolva a  hullámokkal találkoztunk egy szlovén hajóval, és annak a kapitánya kézjeles írással a levegőben jelezte nekünk, hogy lesz eső és hullámok. Az eső egész délután elkerült minket, ránk sütött a nap, de a hegyek felől folyamatosan jöttek a sűrű fekete fellegek. Mázlink volt, mert folyamatosan elkerültük az esőt és a vihart is. Este 9-re már eltűntek a fellegek, látni lehetett a Holdat is meg a Göncöl szekeret is. A tenger kisimult , 10-es szél volt. Éjjel fél 12 körül azonban esemény történt. Valaki nagy csendben mögénk lopakodott és reflektorral hátba világította a hajó farát. A frászt hozta ránk. A parti őrség egy naszádja nézett ránk, leellenőrizte a hajó számát, nevét, nemzetiségét. Főleg azért nézhettek mert, a hajón hátul fel volt hajtva a fürdő lépcső, és az eltakarta a hátsó navigációs fényünket. A kapitány a padon feküdt, Geri vezette a hajót és szólt, hogy valaki ránk világított, erre a kapitány is rájuk világított a keresőlámpával. Az eső elkezdett csendesen esni és kitartott kb 1 óráig,de mikor Roccella Ionicaban hajnal kettőkor kikötöttünk már megszűnt. A kikötés simán ment a partfalhoz a Marina végében, nem volt szél se, és jó volt a mancsaftJ!. Fáradtan dőltünk ágyba 3 körül.