A vihar 10 óra felé ért el bennünket. Az időjárás jelentés szerint 30-40-es szélerősségű vihar, szembe szél és nagy hullámok. Ez a Tirrén-tenger. Felhúztuk a grosz vitorlát, hogy stabilizálja a hajót, utána kicsit simábban mentünk. 11 felé már be is kellett reffelni, mert 30-35 csomó közti szél kerekedett és esik a nyomás erősen, 1009 hpa-ig meg sem állt, a látótávolság néha 10-15 méter közt is volt. A partot nem is láttuk. Délben már esett az eső is, két és fél méteres hullámokban robogtunk. Dobálta a hajót rendesen. A fiúk kinn voltak és kormányoztak, de már kézzel, nem autopilottal. Mi pedig lenn voltunk és kapaszkodtunk. Elpakoltunk szinte mindent, de mégis voltak dolgok amik a padlón landoltak. Enni senki sem tudott, nem is kívántunk semmit.

Talán a kabinban fekve volt a legjobb elviselni a hullámok dobálását. Fél 3 felé megpróbáltunk kimenni a partra egy halászfalu kikötőjébe, Porto Bagneraba, de tejesen tele volt, sehová sem fértünk be. Itt az a fél óra, amit a kimenetellel töltöttünk, kicsit segített, hogy kifújjuk magunkat. Miután nem tudtunk kikötni, tovább indultunk, mivel Palermo csak 2 órára volt tőlünk. A tenger továbbra is tombolt, de mi már jobban bírtuk. Palermo is esőben ázott, szürke volt az ég fölötte. 17.30 körül értünk be a Marinába és kikötöttünk  egy festőien szép partfal mellett. A fejünk felett a sziklákon van egy szép öt csillagos szálloda is, amit meg is örökítettünk. A víz zöld és tiszta, esik az eső. Gyorsan Anyu készített egy gyors vacsit, ami feltöltött bennünket.

A kapitányt rettentően kifárasztotta a 7 órányi küzdés a hullámokkal, ezért gyorsan lefeküdt aludni. Mi még lazítás képen megnéztünk egy filmet Gerivel. Az eső egész éjjel esett, méghozzá erősen. Az előrejelzések szerint a vihar még vagy 2 napig el fog tartani, így holnap maradunk és megnézzük a várost.